A 2026-is jubileumi év első állomásaként április közepén az Örökimádás templomban Dr. Kránitz Mihály egyetemi tanár, tanszékvezető mutatott be szentmisét Mester Margit Mária boldoggá avatásáért.

Ebben az esztendőben emlékezünk arra, hogy Mester Margit Mária 120 éve született, 75 éve tartóztatták le, 70 éve szabadult ki a börtönből, és 65 évvel ezelőtt halt meg. Az első budapesti leánygimnáziumban végzett, ahol megismerte Jézus Szívének szeretetét és azt a közösségi modellt, amely egyszerre volt szemlélődő és apostoli. Ugyanitt elvégezte a 4 éves nyelvmesterképzőt, megtanult angolul, franciául és németül.

„A fiatal lány, mint egy isteni sugallatra mégis elindult a hit útján, pártfogó támogatókra talált és a vállalkozását siker koronázta, mert néhány éven belül létrejött az Unum, nemcsak Budapesten hanem Kassán, Szegeden, Abonyban is jelen volt a közösség és a növekedést egyedül, a kommunista diktatúra fékezte le és

az alapító valójában a vértanúja lett a hit elleni gyűlöletnek.

1924 őszén, 18 éves korában, itt a budapesti Örökimádás templom karzatán hallotta meg először Isten hívó szavát: „te légy az enyém”, de még több évnek kellett eltelnie, amíg megértette, hogy Isten mire is hívja őt. 1927. április 12-én, pontosan 99 évvel ezelőtt, volt egy misztikus élménye, amelyben megtapasztalta, hogy a Szentháromság valóságos módon ott él minden kegyelem állapotában lévő lélekben. Magával ragadta az egységnek ilyen mélységes megtapasztalása, hogy Jézus arra hív minden lelket, hogy egységben éljen Istennel és embertársaival, a Szentháromság mintájára. „Legyenek mindnyájan egy” Ut omnes Unum Sint (Jn 17,21). Ez a belső tapasztalat tisztult és mélyült az évek során, mígnem elfogadta, hogy új közösséget kell alapítania. Hosszú keresés, imádság és megkülönböztetés után alapította meg az UNUM Társaságot, amelyet 1938. szeptember 15-én hagyott jóvá a Szeged-Csanádi megyéspüspök” – mondta el szentbeszédében Kránitz Mihály atya.

A világháború és a kommunista diktatúra nem tette lehetővé, hogy az alakuló közösség kibontakozhasson, főleg miután az állami hatóságok megszüntették a szerzetesrendeket. Margit Mária elöljáróként 1950 után, az illegalitásban kezdte el szervezni a közösség életét. Természetesen tevékenysége nem maradhatott elrejtve, 1951. májusában letartóztatták és 5 év börtönre ítélték. Mint politikai fogoly a kalocsai börtönbe került, ahonnan 1956. május 7-én szabadult. A börtönlevelei és a szabadulása utáni időszakból ránk maradt írásai, valamint elsősorban tanúságtevő élete egy meghitt, személyes Istenkapcsolatot mutatnak be. A börtönévek nem megtörték őt, hanem felrázták lelkét, hogy az embereknek mekkora szükségük van megtapasztalni Isten szeretetét és az ebből fakadó sorsvállaló, szolgáló, apostoli egységteremtő szeretetet. Ennek élő tanúja és apostola volt élete minden percében.

„A közösség nevében benne van az egység – Unum –, ezzel szinte megelőzi a II. Vatikáni Zsinatot. Az elnevezés, amely a Szentháromság teljes egységére utal, és az egyház egységére a hívő és Isten egységére egyesülésére és a Krisztusban való egységre utal.

Éppen ezekben a napokban szólt Leó pápa a közösségek életéről, vagyis arról, hogy mit is jelent ma egy megszentelt életet élő közösségben, társaságban élni. Ez visszavezet minket a kezdetekhez mert Jézus is a 12 apostollal egyetlen közösséget alkotott. Velük együtt volt és élete példáját mutatta meg számukra és küldte őket az emberek közé, hogy hirdessék nekik az örömhírt, Isten országának az elérkezését.

Ez a mindenkori Krisztus-követő feladata is, mert a kereszténységből fakadóan felhatalmazást kapunk, hogy megéljük és továbbadjuk az evangéliumot. Ennek igazi és hősies példáját mutathatta meg Mester Margit Mária és az ő közössége az Unum apostoli élet társasága.”

Szeretete átölelte az egész világot, imádsága és szolgálata által megvalósította a lelki ökumenizmust, ami abban a történelmi korban még forradalminak számított. 1961 június 17-én hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben van.

„Mester Margit Mária egyéniségéből ragyogott a szeretet, a társaságot az isteni szeretetre építette. Nagy öröm, hogy a boldoggá avatási folyamata már Rómában van.

Bizakodunk, hogy hamarosan olyan szakaszba jut, amelyben az egyház majd elismeri, egy csodát követően, az ő életszentségét, a keresztény erények hősies fokon való gyakorlását és magyar egyházunk és mindenki számára az új kor szentjét mutathatjuk fel, akinek a közbenjárására is nagyon számítunk” – zárta gondolatait Kránitz Mihály atya.