Az UNUM Sanctissimae Trinitatis Társaságot 1938-ban Mester Margit Mária alapította P. Csávossy Elemér SJ segítségével. Egyházi jóváhagyását 1938. szeptember 15-én Glattfelder Gyula Szeged-Csanádi megyéspüspök adta meg.

Az UNUM lelkiségének alapvető forrása két szentírási részből származik.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat; Atyám is szeretni fogja őt;Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn. 14, 23-24).

„Ut sint unum!” – „Atyám, legyenek mindnyájan egy!” (Jn. 17,21)

Az Unum egyházjogi státusza: egyházmegyei-jogú, női Apostoli Élet Társasága.
A közösség jogi személy.

A közösség központja:
Általános főnöknő: Óvári Margit UST
Cím: 1191 Budapest, Kisfaludy u. 35.
Tel./Fax: +36 (1) 282-0061
E-mail: unum@unum.hu

Történet:

Az Unum lelkiségének szentírási alapjai Jézus búcsúbeszédéből származnak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat; Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és benne fogunk lakni”, illetve „Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ…”  

1938. szeptember 15-én, Glattfelder Gyula, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke elfogadta az első szabályzatot, és ezzel hivatalosan is megalakult az Unum Társaság (Unum Sanctissimae Trinitas). Kifejezetten fontos volt Margit Mária számára, hogy nem egy mozgalmat, egy ideológiát vagy eszmét szolgál, hanem a lelkekben élő Szentháromságot. Ideje és ereje jelentős részét az alapításokra, az Unum lelki család megszervezésére, valamint az új jelentkezők nevelésére szentelte. 

A kis közösség a második világháború küszöbén kezdte el közös életét, és a budapesti ház után, 1940 szeptemberében Margit anya elköltözik Kassára, ahová meghívást kaptak egy alapításra, a város legszegényebb negyedébe. Az óvoda elkészülése után, 1941-ben létrejött a szegedi alapítás, majd ezt követte 1944-ben az abonyi. 1945-ben megkapták a hivatalos működési engedélyt az Esztergomi Főegyházmegyétől a budapesti letelepedésre, így a Vöröstorony utcai házukban megalapították a noviciátust. 1947-ben még kápolnát szentelnek az abonyi házukban, de a kormány rendelkezéseinek következményeként már 1948 nyarán elveszik tőlük az abonyi ház kertjét, 1950. június 10-én feloszlatják szegedi házat, július 5-én a budapesti kerül bezárásra, és szeptember 7-én az abonyi.

A szerzetesrendek feloszlatása előtt, országszerte sokan, mint unum-szövetségesek kapcsolódtak az Unumhoz, imájukkal, áldozataikkal segítették az Unum eszméjének terjedését.

A háború, majd az azt követő „szétszóratás”, és az Alapítónő letartóztatása (5 év börtön), akadályozta az Unum létének erősödését, lelkiségének további terjesztését, és illegalitásba kényszerítette a testvéreket.

Két testvér Zürichbe ment 1966. május elején, és ott továbbélte és terjesztette az Unum lelkiségét; protestáns országban elősegítette a keresztények egységét. Áldozatos életük gyümölcsöző volt. Ott született meg az Unum munkatársi köre. Emigráns magyarok, valamint svájciak támogatták és csatlakoztak az Unumhoz. Igazi krisztusi, családias szeretetkapcsolat alakult ki a katolikus és protestáns egyházhoz tartozók között. Ma is élő ez a szeretetkapcsolat.

Az Unumot elsősorban a kegyelem által az emberekben élő Szentháromság imádására, tiszteletére és a Benne való egység tudatos megélésére alapították, annak előmozdítására, szolgálatára az áldozatos szeretet síkján. Lelkiségük ‘máriás’ színezetű és Loyolai Szent Ignác aszkézisét követi. Mély imaélet és az ebből forrásozó apostoli buzgóság jellemzi.

Központok

• Budapest (1938-1950) – anyaház
• Kassa (1941-1945) – A szegény negyedben napközi otthon vezetésével és komoly lelki segítségnyújtással próbálkoztak a testvérek.
• Szeged (1941-1950) – A város támogatásával átalakított ház és a benne megnyitott óvoda biztosította a létet és megélhetést. A házban lévő kápolna, valamint a Cserepes-sori szegénynegyed családpasztorációja képezte a testvérek apostoli tevékenységét.
• Abony (1945-1950) – 1945. július 2-án kezdődött az új apostoli munka, amely főleg hitoktatásból állt. Emellett Abony lett a Grignon-féle Mária tisztelet – valamint a Szűz Mária, Szívek Királynője kultusz – központja.

Lelkiség

Az egység szolgálatában

Az Unum belső életét a láthatatlan örök Atya, a megtestesült megváltó Fiú, és az őket és minket egyesítő Szentlélek egysége iránt való áhítat irányítja. Isten bennünk lakozása a kegyelem által. Krisztussal és egymással való egységünk az Ő Titokzatos Testébe való beoltással.

Krisztus tanítványainak az egysége nem öncél, hanem jel, amelynek fel kell ébreszteni a világ hitét. Ma, amikor az ateizmus és az elvilágiasodás Keleten és Nyugaton egyaránt, mindig nagyobb teret hódít, nagyobb szükség van a kereszténység közös tanúságtételére, mint valaha.

Az Unum alapítása óta programjának tekintette a keresztények egységéért való imát, munkát, áldozatot.

A keresztények egysége is, mint maga az Egyház, isteni és emberi mű.

Ez az egység végső soron az Isten ajándéka. Csak a Szentlélek közreműködése által valósulhat meg. Ennek az egységnek látható, organikus egységnek kell lenni az egyes keresztény egyházak között, ezért megvalósítása emberi mű is, amelyben minden hívőnek részt kell vennie.

Az Unum tagjai különösen is elköteleződnek:

• imádkozni és áldozatot hozni a keresztények egységéért;
• alaposan ismerni a saját hitünket és szeretni saját egyházunkat, mert ez az alap mások hitének a tiszteletben tartásához;
• más keresztény egyházakat, annak egyes tagjait megismerni, és a személyes kapcsolatok által a bizalmatlanságot és előítéleteket leépíteni;

A szeretet apostolává válni

A főparancs, az Isten és emberek iránti szeretet, minden kereszténynek kötelessége. Az Unum tagjai sajátos hivatásuknál fogva hangsúlyozottan törekednek a főparancs teljesítésére, mert a szeretet az egység megvalósításának egyaránt eszköze és gyümölcse. Az Unum minden tagja az imádság, az áldozat és a szeretet apostolságával törekszik az egységet előmozdítani az Egyházon belül, a keresztény felekezetek, a különböző vallások, a nemzetek, a társadalmi osztályok, a családok és az egyes emberek között. Mindenütt, ahol szakadás és egyenetlenkedés van.

Lelkiségünkből fakadó napi imaszándékaink

Tagjaink elköteleződnek arra, hogy minden nap különös módon is hordoznak egy imaszándékot, hogy ez által is az egység szolgálatához hűségesek maradhassanak:

Vasárnap: A hitetlenekért és nem-keresztényekért, különösen azokért, akik az egy Istenben hisznek, és a missziókért.

Hétfő: Az egységért az elszakadt testvérekkel, különösen az ortodoxokért.

Kedd: A népek és a nemzetek közötti egységért és a békéért.

Szerda: A társadalmi osztályok közötti egységért, különösen a javak igazságos elosztásáért.

Csütörtök: Az egységért a családokban és a generációk között.

Péntek: A papság, a szerzetek, a katolikus egyesületek és mozgalmak egységéért.

Szombat: Az emberek egymás közötti egységéért.

Közösség