Szeptember közepén már hagyományosan szervezték meg Parádfürdőre, a Károlyi-kastély kápolnájához a zarándoklatot Mester Margit Mária emlékére. Idén ráadásul még különlegesebb volt ez a nap, hiszen a zarándoklat is az emlékév fontos állomása volt.

Szeptember 16-án már harmadik alkalommal szervezte meg a Mátramindszenti Margit Mária Baráti Kör kisbuszos zarándoklatát Parádfürdőre, a Károlyi-kastély kápolnájához. A zarándok-közösség Mátramindszentről, a Barakk kápolnától indult és oda is tért vissza.

„A magánkézben lévő kastély jószándékú tulajdonosa megbízásából a segítőkész gondnok szívessége által, tárt ajtóval várt minket a kápolna, amiért nagyon hálásak vagyunk” – számoltak be az eseményről a résztvevők.

A kápolna különleges kegyelmek helye volt Mester Margit Mária számára.

„1934-ben elmehetett a munkahelye parádi üdülőjébe, ahol minden nap ellátogatott a Károlyi-kastély kis kápolnájába imádkozni. Itt tapasztalta meg, amit később parádi kegyelemként emlegetett, mert a kápolna imádságos magányában úgy érezte, Jézus arra hívja, hogy alapítson egy új rendet, amely az Unum lelkiségét terjeszti” – olvasható életrajzában.

„Margit Mária lelki élménye emlékére valósult meg ez az út, hogy a helyszínen felidézzük az ő és rendtársa visszaemlékezéséből azt a bizonyos 1934-es kegyelmet. Imádságos hangulatban a naplóból felolvasott bejegyzés után boldoggá avatásáért mondtuk el az imát és néhány gondolatot, amik Margit Mária lelkiségét világítják meg. Ezen túl, aktualizálta utunkat, hogy idén emlékezünk meg Mester Margit Mária, az Unum Társaság alapítója születésének 120., valamint börtönből való szabadulásának 70. évfordulójáról; vagyis 2026: Margit Mária emlékév” – hangsúlyozták a szervezők, így ez a program is fontos része az idei emlékévünknek.

A zarándoklat mottója, Mester Margit Mária személyes felajánlása nyomán ma is hívás számunkra: „Lelkemben lakó imádandó Szentháromság, fogadom Neked, hogy szereteted csodálatos valóságainak, az isteni bennünk lakozás tanának apostola akarok lenni.”

Élete egyik legmélyebb felismerése az volt, hogy Isten nem távoli, nem elérhetetlen, hanem bennünk van. Szent Ágoston: a templom „csupán” az imádság háza, az imádkozó ember maga a templom. Ágoston felismerése szerint Isten legkedvesebb hajlékai maguk az emberek.

Mester Margit Mária belső bizonyossága: „Nem vagyok egyedül. Isten bennem él.” Nem kell megteremtenünk az Ő jelenlétét – csak észrevenni.

Aki valóban felfedezi Istent önmagában, az előbb-utóbb elkezdi meglátni Őt másokban is. Margit Mária nemcsak az emberi arcot látta, hanem az isteni jelenlétet kereste mögötte. Nagyon egyszerűen fogalmazta meg ezt a látásmódot: „Mindig mindennek a jó oldalát, s mindenkiben a szépet és jót kell nézni, ez átsegít mindenen.” Nem azért, mert nincs rossz; hanem azért, mert a rossz soha nem mondja el egy ember egész igazságát.

1959. január 19-én, névnapján mondta Szent Margittal kapcsolatban: „Szent Margit mások nevében vezekelt, én mások nevében szeretni akarok.”

Mester Margit Mária lelkiségének egyik legszebb és legfontosabb küldetése, apostoli feladata: fel kell ébreszteni másokban is ezt az igazságot. Vagyis a keresztény ember feladata az is, hogy segítsen a másiknak felfedezni saját méltóságát. Mester Margit apostolsága nem hangos, nem erőszakos, nem látványos, hanem mély és átalakító.

Még a börtönben is képes volt azt keresni, ami jó, mert ő nem a körülmények szemével nézett; hanem a hit szemével. Így fogalmazott: „Én mindent a hit szemével nézek, s tudom, hogy mennyei Atyám kezében van az életem, s éppen azért abban semmi véletlen és céltalan nem lehet.”

„Visszatérő tapasztalat, hogy aznap is a parádfürdői Károlyi-kastély kápolnájában az UNUM lelkisége nyomán kerülhettünk közelebb Istenhez, fogadhattuk be Isten szeretetét és Mester Margit Mária lelkét átjáró „kegyelemeső” túlcsordulásából meríthettünk” – zárul a visszaemlékezés a zarándoklatra.

Az emlékév eseményei októberben is folytatódnak, amelyekről folyamatosan hírt adunk honlapunkon.